Surja Namaskara - Napüdvözlet

Namaste. Ez a bejegyzés a Napüdvözlet gyakorlásáról fog szólni. A Surja Namaskara (továbbiakban SN) talán a legfontossabb - ha van ilyen - ászana sorozat, amelynek a gyakorlása önmagában is hatalmas dolgokat tesz az emberrel testi és lelki szinten egyaránt. Ezzel korántsem azt szeretném mondani, hogy mást ne végezzetek, csupán annyit, hogy komoly gyakorlónak igen nagy hangsúlyt kell fektetnie - meglátásom szerint - a SN gyakorlására.

Az én gyakorlásomban a fókuszban van, erre épül minden más is, így természetesen és talán érthetően elfogult is vagyok a SN irányában. Nézzük hát, miféle dolgokat érdemes tudni róla.

A védikus írások úgy tartják - s ha így teszel, hamar megérted ennek okát - hogy a gyakorlásra a legideálisabb időpont a napfelkelte, illetve az azt megelőző két óra. A nap, éltető energiaforrásunk tisztelete és üdvözlése ilyen szempontból természetesen nem kezdődhet délben, amikor már magasan jár az égi úton, hanem illően, már akkor kezdjük, amikor még a horizont alatt jár. Előre köszönünk. A nap ezt egyébként sokszorosan meghálálja, és az odaadó gyakorló energiaszintje a gyakorlása végére ez egekig fog érni. 

Mit indít bennünk el a Napüdvözlet? Ha csak egyszer is próbáltad - egyébként bármelyik variánsát a sok közül - hosszabban gyakorolni, érezhetted, hogy szokatlanul meleg lesz nem csak a testedben, de körülötted is. Ez az Agni, a belső tűz, melyet a helyes és kitartó gyakorlás nagyon gyorsan eredményez majd. Az Agni, feléleszti nem csupán az emésztés tüzét, de erős melegítést ad az izomzatnak, amelytől látványosan javul a mozgástartomány, és ami csak hosszabb gyakorlás alatt figyelhető meg, hogy kitisztulnak az érzések, és a gondolatok. A jóga irányelvei közé szokták említeni, hogy megfelelő, jó mentális állapotban gyakorolj, mert a gyakorlás mindent felerősít. Ebben az esetben - a saját tapasztalásaim alapján - kivételt teszek. Gyakran vettem észre, hogy rossz, gyötrő gondokkal, gondolatokkal kezdve a napot, és erős vágytól, ritkábban csak kötelességtudattól hajtva megkezdtem a gyakorlást - érdemes itt megjegyeznem, hogy minden hajnalban 108 SN-ral indítok - egy idő után elkezdenek felengedni a nyomasztó gondok, majd a végére teljesen kiégnek belőlem. Hozzá kell tennem azt is, hogy nem az első harmadnál következik ez be. Ez után az indítás után végzem csak a megszokott egyéb ászanákat, egyébként zömében ugyanazokat, és jellemzően azonos sorrendben.

És akkor elárulom azt is, hogy miféle tapasztalásokat, élményeket szereztem a rendszeres 108 SN gyakorlásától. Ahogyan minden reggel megszületünk, és minden este meghalunk, és ahogyan minden órában és percben, de szigorúbban tekintve a pillanatban is ugyanúgy mindent újrakezdünk folyton - hordozva magunkban az előző dolgok tapasztalatát és karmáját - úgy ha mindenből kiragadva tekintjük, a SN gyakorlásával is ez a helyzet. Sőt, a 108 ismétlés különös megéléseket adott. Az első 36 a megszületés, és elindulás élményét, az örök kezdőség élményét hozza. Nincs még meg a teljes mozgástartományi szabadság, ezért lassan, különös figyelemmel hajtom végre az egyes mozdulatokat, s mivel - bár említeni sem kellene, annyira természetes - teljes légzésszinkronnal történik a kivitelezés, lassabb a mozgás, lassabb a légzés is. Ha jó tanuló vagy, és átadod magad a koncentrált gyakorlásnak, viszonylag hamar oldódik valamennyi gát, elmúlik a gyermekkor. Majd szinte pontosan a második harmad küszöbén a felnőttkorba lépsz, haladóvá válsz, rutinossá lesznek a mozdulataid, és fel is gyorsul a mozgás-légzés. Szinte profi vagy, szárnyalsz, és néha azon kapod magad, hogy túlságosan is rutinosak a mozdulások, nem adod meg a kellő figyelmet a mozdulatnak, a tartásnak, a légzésnek. Ilyen ez a felnőttkor, vonatkoztass csak másra, és fogod látni a párhuzamokat. Aztán nagyjából a harmadik harmadhoz érve eszmélsz: hová rohanunk, több figyelmet a pillanatnak! És megérkezel a bölcsesség korába, a mester szintre. És kissé lassabbá lesz máris újra a mozgás, de sokkal feszesebb, sokkal kiélezettebb, sokkal tudatosabb, és sokkal, de sokkal mélyebben megélt lesz az egész áramlás, amelyet immáron nem magadban érzel, hanem egy vagy vele, eggyé válsz. Nincs külön te, nincs külön mozgás, nincs külön légzés, nincs külön gyakorlás, hanem megszünve minden kettősség, egy vagy az áramlással, amely minden részletében is precízebb, minden elemet hordozó és megélhető, ugyanakkor mégis egy és oszthatatlan áramlás. 

Megpróbáltam szavakba illeszteni, azt, amire valójában nincsenek megfelelő szavak, mert a fogalmiságot meghaladóan létezik. Remélem, hogy ily módon lehetetlen vállalkozásom annyi sikerrel mégiscsak jár, hogy esetleg elindítson a komolyabb gyakorlás irányába.

Nagyon fontos azonban a fokozatosság elve! Szépen kérlek, ha eddig soha nem végeztél 6-12 Napüdvözletnél többet, nehogy nekiess azonnal a 108 ismétlésnek, mert súlyos sérüléseket is okozhatsz magadnak! 

Fontos a 108 ismétlés, ha komolyan fejlődnél, és megérzed ennek fontosságát, azaz van rá intuitív indíttatásod, de csak úgy, ha ezt lépésről lépésre felépíted, és a testedet is alkalmassá teszed ennek a kivitelezésére. Ezért azt tanácsolom, hogy kezdd el 12 ismétléssel, és ha ez már megy annyira, hogy nem fulladsz meg közben, és másnap is fel tudsz kelni, akkor lépj tovább, és 24 ismétléssel gyakorolj, majd hasonlóan, ha már megy biztonságosan, léphetsz 36 ismétlésre és így tovább. És amikor megérkeztél a 108 ismétléshez, ne lepődj meg, ha gyakran azt tapasztalod, hogy teljesen kezdő vagy. Akkor jó úton jársz.

Legyen szép napod légy boldog. - Köszönöm, ha megosztod ezt a bejegyzésemet.