Gondolatok a jógáról 7. rész – Az időről

Namaste. Ez a bejegyzés az örök problémáról, az időről fog szólni. Miképpen kapcsolódik a jóga gyakorlásához az idő? Amíg ebben a dimenzióban gyakoroljuk, addig elég komplex módon. (Utána természetesen semmi jelentősége nem lesz.)

Kétféle módon van problémája a jóga gyakorlónak az idővel. Az egyik a nincs-faktor. Azaz nincs ideje gyakorolni. Öt perc sem szorítható ki a napból, mert rohanni kell az iskolába, a munkahelyre, a gyerekért, az aerobikra, a fodrászhoz, a fogorvoshoz, a szervízbe. Ha valaha éreztél, vagy fogalmaztál már meg hasonlót, akkor tudod, miről beszélek. Gyakran halljuk is, mondják, (mi mondjuk...), hogy ez ma egy nagyon felgyorsult világ, amiben alkalmazkodni kell, mert ha nem rohanunk vele eléggé, akkor jaj, lemaradunk. Hogy miről maradunk le, arról csupán homályos és megfoghatatlan elképzeléseink vannak.

De ha megállsz, ha elengeded ezt a hamis ideát, akár csak öt percre, leülsz egy csendes helyre, (végső esetben a mosdó is alkalmas lehet), és mindent hátrahagyva veszel néhány tiszta - azaz minden mögöttes gondolatiság nélküli - levegőt, elméded lecsendesíted, azt fogod tapasztalni, hogy letisztul a kép, megszűnik a zavaró vibrálás, leesik a súly a válladról, mellkasodról, és áramlik benned az energia. Újra. Ezt követően ha visszatérsz a napi fősodorlatba, tapasztalhatod, hogy pihentebb, nyugodtabb, terhelhetőbb, konstruktívabb, és minden tekintetben használhatóbb vagy. És ez csupán öt perc csendesség eredménye. Természetesen az "elvesztegetett" öt perc sokszorosan térül meg, mind időben, mind hatékonyságban a nap folyamán. Ha még emlékszel a régi TV torna főcímzenéjére: ... ismételgesse, ismételhető! :) Megpróbálod elképzelni e gondolatmenet mentén, hogy milyen ajándékot kapsz egy hajnali gyakorlástól, ha egy napközbeni öt perc így képes bearanyozni a napod?

A másik idő probléma a modern jóga gyakorló számára, hogy elhiszi a reklámokból, hogy két hónap alatt mestere lehet bárminek. Gyorstalpaló mesterképzés, gyorstalpaló életképzés, két hét alatt húsz kilogramm fogyás a húsz éve elhízottnak, 3 hét alatt adoniszi izmok a sosem mozgott puhányoknak... Szíves elnézését kérem mindazoknak, akik magukra veszik e nem túl hízelgő jelzőket, de meg kell értenünk a saját jelenlegi helyzetünket. Ez elengedhetetlen a fejlődéshez. Ez lesz a kiindulópont. Ha sikerült tudatosítani a változás szükségességét, az ne egy felszínes reklámvággyá degradálódjék, hanem pontos önkép és helyzetértékelés után legyen ez az origó. Minden előjel nélkül. Ha puhány vagy, edzetlen, ne tegyél hozzá lesajnáló, önostorozó további jelzőket, csak állapítsd meg, és határozd el, innen indulsz, ehhez mérd magad. Ne egy képernyőn látott csupaizom, csupasiker sztárocskához. Hamis kép alapján nem hogy nem segíti a fejlődésedet, de ok nélküli kudarcélményt okoz. Mert te a saját testedből, a saját lényedből építkezel, és nem a fotoshopos reklámfigurából, és nem az lesz a helyes viszonyítási pont, hanem a saját kiinduló pontod. Ne felejtsd el, ha 20 éve nem mozogtál semmit, nem várhatod magadtól, hogy három hónap alatt látványosságot mutató élsportoló legyél. És nincs is rá semmi szükséged.

No, és akkor a jóga terén. Nem véletlenül kezdtem el kicsit más mintákon a hamis idő és önkép mutatását. A jóga, mint azt már korábban leszögeztem, nem sport. Még akkor sem, ha sok sportágat bizonyosan felülmúlva mozgatja át a testünket (is). Annyi féle ágát, módját, köztük egészen vadakat is gyakorolnak, és mind pompás alakot, hajlékonyságot, életmegváltást ígér, hogy sokan majd beleszédülve pörögnek a változatosságba, és újabbnál újabb ászanákat tanulnak be, és mutatják is meg egymásnak látható elért eredmény formájában. Két év gyakorlás alatt már haladónak gondolják magukat, ha nem egyenesen mesterének a jóga gyakorlásában. Újra szíves elnézést, és megbocsátást kell kérnem mind azoktól, akik ezt most sértőnek érzik esetleg. De fel kell tennem egy kérdést, azaz, magadnak kell feltenned a kérdést: Most, hogy pár év gyakorlás után meg tudom csinálni a Hanuman-ászanát, vagy a Dvi-páda-sirsászanát, vagy ennél is látványosabb elemeket, mit értem el valójában? Honnan indultam, és mi volt a cél? Mi a jóga célja? Azonosultam-e vele? Egyáltalán magaménak vallom-e még a jóga célját? Vagy csak látványsportolok? Meg tudok-e tökéletesen jeleníteni egy bármilyen könnyű ászanát, de igazán tökéletesen, megélem, és megértem azt? (Vigyázz, ha erre igen a válasz, eltévedtél...)

Szóval az idő, mint az eltöltött élet kötelezően látványos tartalmi mérője, valóban így van ez? Azt hiszem, sokan engedve a hangos iránymutatásoknak, ebbe a téves eszmerendszerbe futottak bele. És ez sajnos visszahat, méghozzá nagyon negatív módon a tényleges fejlődésre, de még a környezetre is, ha elég nagy hatással vagy rá. Jó lenne megérteni, hogy nem kell, nem szükséges semmiféle társadalmi szinten látható "előrelépés", cím, oklevél, mert önmagában semmit nem jelent, és ha ezt értéknek tekintjük, magunk üresítjük ki az értékes tartalmakat. Nincs, és nem is lehet elvárás, sem magaddal szemben, sem mással szemben, bármilyen időméréshez kötött eredmény elérése. A jóga gyakorlásában kizárólag a megfelelő törekvés teszi tökéletessé a törvényszerűen tökéletlen gyakorlásunkat. Ha a törekvésed rendíthetetlen, gyakorlásod tökéletes, még akkor is, ha sok év alatt sem jutsz el külső szemmel látható látványos eredményeket. Mert nem ott van. Nem egy tökéletesnek látszó ászanában van a tökéletesség, hanem az arra való őszinte törekvésben, ami külső szem számára láthatatlan. Mert jól csak a szívével lát az ember. Hagyd hátra hát valamennyi önmagadtól és másoktól származó elvárásokat, és gyakorolj őszinte törekvéssel, és odaadással időtlenül, egy életen át. Ha ezt teszed, mester leszel, és nem lesz szükséged oklevélre sem.

Legyen szép napod, légy boldog. - Köszönöm, ha megosztod ezt a bejegyzésemet.