Gondolatok a jógáról 6. rész – Az ahimsáról

Ha már eljutottál oda, hogy legalább viszonylagos rendszerességgel gyakorolsz - például eljársz hetente jógaórára - és a tanultakat elkezded, vagy elkezdenéd beépíteni a mindennapjaidba, akkor már komoly lépést tettél a fejlődésed érdekében. Ez a bejegyzés arról szól, hogyan kezdd el kis lépésenként beépíteni a mindennapjaidba a jóga gyakorlását.

Az első és legfontosabb a jóga alapelve, az ahimsa, azaz az ártás nélküliség, amit erőszak nélküliségként is aposztrofálhatunk. Ebben is a legfontosabb magának az elvnek a megértése. Ha erőszakosan kívánsz bármit magadra erőltetni - legyen az akár a legnemesebb dolgok egyike is -, máris megtapostad a vezérelvet, és nem sokat fog érni az ilyen küzdelem eredménye. Legfeljebb önhittséget, büszkeséget, megerősödött egot okoz, ami éppen ellentétes a céljainkkal, legalábbis a jóga céljával. No, de mégis, hogyan kell valami újat tenni, ha nincs benne erőfeszítés?

Lássuk. Az erőfeszítés, a küzdelem nem szabad, hogy erőszakká, kényszerré váljon, és ide nagyon kell a figyelem, mert bizony vékony kis határ választja el őket egymástól, amely azonban korántsem jelentéktelen. És amíg a határ innenső oldalán gyümölcsöző fejlődés nemesít, addig átlépve a bűvös határt, komoly visszaesés, kiábrándultság, apátia lehet az eredmény. Nézzünk konkrét példát is, mégpedig rögtön a kezdeti lépések egyikét véve górcső alá.

Ahhoz, hogy egy kis időt szánhass a napodból a jóga gyakorlására - legyen az csupán egy kis elcsendesedés, pránajáma, vagy ászana gyakorlás, mindegy - időt kell teremtened az időtlenségben. Másképpen, ha követed a leginkább javasolt tanításokat, akkor ezt a reggeledbe illeszted bele, amihez természetesen - mivel minden mást is meg kell tenned, mint eddig - korábban kell kelned. Ha nagy elhatározással, és büszkeséggel elhatározod, hogy rögtön követed az általad nagyra tartott gyakorló (mester, oktató, barát, egyéb példakép) mintáját, és hajnalban te is másfél-két órával korábban kelsz a napnál, hogy igazán nagyot gyakorolj, és lóléptekben érd el az önmegvalósítást, noha eddig alig bírtál a szokott időben is kikelni az ágyadból, akkor rövid időn belül összeesel a fáradtságtól. Majd - bár eddig a három étkezésedből öt húsbázisú volt - azonnal lelkes és harcos vegetáriánus leszel, mert úgy hiszed, az ahimsa ezt megköveteli tőled. Ettől napokon belül legkésőbb fizikai rosszullét kerülget, és mivel a madársalátára rá sem bírsz nézni, a korábbi húsevő barátaidat pedig titokban irigyled, miközben szájjal ostorozod őket gyilkosságukért, a zavart kétségbeeséstől és a legyengültségtől omlik össze törékeny világod. (A táplálkozásról való írásomat itt találod: KLIKK) Ezt követi a kiégés, mivel az általad elképzelt gyors fejlődési eredmény így nem valósult meg, nem lettél két hónap alatt a jóga avatott nagymestere, hanem inkább csak összeomlott az életed, és minden visszájára fordult, teljesítőképességed a hétköznapokban is mélyre mutat, levonod a téves következtetést, hogy a jógát nem neked találták ki... Ismerős? Megpróbáltad már így, hirtelen jött fellángolásból? Többször is?

Ne aggódj, nem veled van a baj, és nem is a jógával, hiszen azt bizony mindenkinek találták ki, csupán a legfontosabb maradt ki, az ahimsa. Akkor most értelmezzük egy kicsit az ahimsát, és röviden nézzük, mit is lehetne tenni, hogy jól induljon a jóga-életed, ártás, erőszak nélkül. Nem viccelek tovább negatív példákkal, komolyan segíteni szeretnék, remélem, hasznát veszed:

Ha eddig sok éven át úgy éltél, mint egy átlag európai, amerikai, és halmozottan hátrányosan mind emellé városlakó, mozgáshiánnyal, rossz táplálkozási szokásokkal, stresszes életvitellel, akkor ezt tudatosítsd először magadban, hogy ez a kiinduló állapotod. Ha könnyebb, le is írhatod magadnak, hogy néz ki egy napod, mikor kelsz, hogyan, milyen körülmények között, hogyan indítod a reggelt, hogy épül fel egy átlagos napod, mit eszel, iszol, milyen tevékenységeket folytatsz. Ezáltal láthatod, amiről eddig csak úgy hitted, hogy tudod, az életrendedet. Írd le azt is, hogy milyen állapotban vagy fizikai, és mentális tekintetben. Milyennek ítéled a mozgástartományodat, mozgóképességedet, és hogy érzed magad a bőrödben. És tudatosítsd, hogy ezt az életvitelt, amivel elérted ezt az állapotot, mennyi ideje éled. Ez lesz a kiinduló állapot.

És annak érdekében, hogy tényleg sikerre vidd a változtatást az életedben, olyan kis, de tudatos lépéseket kell tenned, ami még a jelenlegi állapotodban is vállalható mértékű lesz. Például, ahhoz, hogy beépíts a reggelbe egy kis jógát, elég lesz kezdetben 15-20 perccel korábban kelned a szokásosnál. Ebbe bele fog férni egy rövid idejű (12-24 légvételig tartó) elcsendesedés, ami alatt csak arra kell fókuszálnod, hogy helyesen ülj, helyesen lélegezz, és ezt tartsd figyelmed központjában. Majd végezz el egy egyszerű, minden jógaóra elején elgyakorolt, bemelegítő, nyújtó ászana sorozatot, és a végén szintén egy rövid elcsendesedéssel zárd be az etapot. Amíg ez a kis reggeli "betét" teljesen be nem épült az életedbe - kb. egy hónap mindennapos gyakorlással -, addig ne akarj többet, és ne növeld naponta az időt, főleg, ha nincs is belső indíttatásod újabb elemek beépítésére. Légy türelmes önmagadhoz, ne erőszakold meg magadat sem! Ne tűzd ki értelmetlen célként, hogy három hónap alatt megjeleníted a dvi-páda-sirsászanát (két láb a nyakban, avagy háton fekvő teknős), mert semmi értelme, és önmagában az ilyen cél kifejezetten messze visz a jógától, még ha oly látványos is. A jóga - ahogyan azt már többször leírtam - semmiképpen sem látvány. Kérd meg az oktatódat, mesteredet, barátodat, aki vezet a jóga ösvényén, hogy mutassa meg neked, mi az, amit a saját helyzetedhez mérve gyakorolnod kell napi rendszerességgel. A helyes, mértéktartó, és befelé fókuszáló gyakorlás, lassú, semmiképpen sem látványos, de maradandó, és biztos fejlődésre fog vezetni. Ennek az eredménye pedig egy magasabb tudatossági szinten élt, harmonikusabb, teljesebb élet.

Legyen szép napod légy boldog. - Köszönöm, ha megosztod ezt a bejegyzésemet.