Gondolatok a jógáról 5. rész - Az unalomról, helyes gyakorlásról

Namaste. Ebben a bejegyzésben a jóga gyakorlás helyes megéléséről, és a gyakorlásban jelentkező unalomról lesz szó. Korábbi blogbejegyzésemben már említettem - az ászana gyakorlásról szóló fejezetben - hogy ne akarj folyton újítani, és ne találd unalmasnak az ismétlődő ászanákat. Ehhez azonban nagyon fontos annak megértése, milyen a helyes gyakorlás belső oldala. Mi a valódi indíttatásod a jóga gyakorlására?

Ha még mindig egyfajta divatsportként értékeled, akkor bizony nehéz dolgod lesz, bár hozzá kell rögtön tennem azt is, hogy egy őszintén gyakorló sportoló is rendre ugyanazokat a gimnasztikai gyakorlatokat ismétli évtizedeken át. Sportolóként nagyobb kitartást igényel, mert csupán a test fizikai állapotának javítását célozza meg az ember, de ahogy látszik, ez is lehetséges, mindösszesen egy kis akaraterőre van szükség, és némi kitartásra. És az is meghozza az eredményét.

A jógagyakorlás - és nem csupán az ászana gyakorlásról van szó, de a pránajámákról, meditációról is - annyival könnyebb a törekvő embernek, hogy a fizikai aktivitás csupán eszköze a jógának, tehát mindig, minden mozdulat, és légvétel mögött erős tartalommal ott van a szellemi erő.

De ha pusztán az ászanák kivitelezését vesszük górcső alá, abban is ott van az a rendkívüli sokirányú összpontosítási feladat, még az igen egyszerű, vagy egyszerűnek tűnő ászanákat illetően is. Vegyünk rögtön egy gyakorlati példát, vizsgáljunk meg közelebbről egy igazán könnyű, valódi kezdő órákra is erősen ajánlott pózt, építsük fel itt és most a dandászanát, azaz a pálcatartást:

• Helyezkedj el egyenes, nyújtott lábú ülésben, összezárt lábakkal.
• Fejtetővel (nem az álladdal) törekedj az ég irányába, a fej-nyak-törzs kerüljön egy vonalba.
• Vállaid legyenek lazák, a lapockák süllyedjenek be a hátizomba. Karjaid a törzsed mellett oldalra, kissé kitárva, finoman, ujjhegyekkel érintsd a padlót, mintha egy-egy szép alma lenne a tenyereid alatt, amelyre vigyáznod kell.
• Egyenletes, orron át történő hasi (rekeszizom) légzéssel vedd a levegőt, belégzéskor emelkedik, kilégzéskor süllyed a hasfal.
• Combizmaid legyenek aktívak, ettől a térdkalács kissé megemelkedik a törzs irányában.
• Lábfejeid zárd össze, és a lábujjakkal törekedj szintén a törzs felé, ha ezt jól csinálod, a sarok elemelkedik a padlótól.
• Így felépítve tartsd meg ezt az ászanát, és figyelmeddel folyamatosan kontrolláld a testtartásodat, és figyeld meg légzésedet, és maradj meg ebben az ászanában 12-24 légzésig folyamatos koncentráció mellett.

Ha ezt mind becsületesen odaadással elvégezted, láthatod, hogy van - folyamatosan van - mit fejlesztened a dandászanán. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy milyen testi nehézségi szintű ászanákat gyakorolsz, mert a lényege pontosan ugyanez mindegyiknek: A lépésről lépésre történő tudatos felépítés, a helyes - orron át történő, egyenletes hasi - légzés, és a koncentráció a testtartást, illetve e figyelem a légzést illetően. Ez az összetettsége az, ami az ászana gyakorlást felkészítő lépésévé teszi a meditációnak, illetve a helyes gyakorlásával maga is egyfajta meditációvá emelkedik. Ha mindezeket tudatosítod, és elfogadod gyakorlásod vezérelvének, hogyan is lehetne megunni akár csak egyetlen ászana folyamatos gyakorlását is, amikor mindig marad csiszolni, szépíteni, javítani való rajta.

Legyen szép napod, légy boldog. - Köszönöm, ha megosztod ezt a bejegyzésemet.